Programajánló – Bevezetés a transzhumanizmusba (kisterem)

A transzhumanista mozgalom afféle laza szervezet, mely az utóbbi két évtizedben jelent meg szerte a civilizált világban. Interdiszciplináris megközelítést ajánl emberi mivoltunk kiértékelésáre és fejlesztésére; azt szorgalmazza, hogy a technológia nem az a gonosz mumus, aminek sokan beállítják a médiában, vagy akár olyan helyeken is, ahol egyébként komoly kutatás folyik vagy folyhatna. A mozgalom figyelme egyaránt irányul a már használatban, esetleg kísérleti stádiumban lévő eszközökre és módszerekre (pl. génsebészet, informatika), és előrejelzett, megjósolt jövőbeli alternatívákra is, mint az űrutazás vagy a mesterséges intelligencia.


A legtöbbet tárgyalt fejlesztések, melyek véleményem szerint szükségessé fognak válni talán már a mi életünkben, a következők: az emmberi élettartam radikális meghosszabbítása, a betegségek és az értelmetlen szenvedés kiirtása, és az ember intellektuális, fizikai és érzelmi képességeinek magasabb szintre hozása. Más transzhumanista témák például az űr benépesítése, vagy éppen szuperintelligens kibernetikus életformák létrehozása, illetve gyakorlatilag bármi olyan potenciális fejlődésmozzanat, amely az emberi lét határait nagyban kiterjeszti, vagy újraértelmezi az emberi lény fogalmát. Nem ragadunk le a kütyüknél és az orvoslásnál, bár ezek tűnnek a legígéretesebbnek, de létezik transzhumanista szociológia, közgazdaságtan, pszichológia és kultúratervezés is.

A transzhumanisták az embert mint olyat egy félkész, alakítható – és alakítandó – dolognak fogják fel, amely nem kell, hogy egy evolúciós folyamat végét jelentse. Jelentheti valaminek a kezdetét is – hogy minek, az a jelen század eredményeitől függ. Néhány transzhumanista elkötelezte magát, hogy megéri azt az időt, amikor mindenki túllép a hagyományos emberi létezésen és poszthumán lénnyé válik – ők vezetik, támogatják és veszik igénybe a krionika, azaz közismertebb nevén a hibernáció vagy felfüggesztett élet lehetőségét.
Más irányzatokkal ellentétben a transzhumanizmus nem veti el az ember alkotta eszközöket mint “természetellenes, és ezért káros” dolgokat: végülis arról szól az egész értékrend, hogy az egyén minél nagyobb irányítást nyerjen saját élete felett, tovább és egészségesebben élhessen, emlékeiben és egyéb intellektuális jellemzőiben gazdagodhasson, és az érzelmek szélesebb skáláját élhesse meg. Az emberben rejlő potenciál elfogadása áll itt ellentétben olyan hagyományos kifogásokkal, mint “Istent játszani”, “játszadozni a természettel és önmagunkkal”, vagy a hübrisz fogalma.

Az én transzhumanista teóriám alapjai 1) a halál mint logikus megoldás az egyéni problémákra vs. a halhatatlanság (anyagi erőforrásoktól való függetlenség) mint ennek a logikának a végső felülíró tényezője, 2) az értékes ember definíciója a jelen helyzet alapján és ezen értékrendszer feleslegessé tétele a jövőben. (A teljes elmélet valamelyest kifejtve el fog hangzani, illetve hosszabb kifejtésre kerül most készülő könyvemben [My Life As A Metaphor Of Worthlessness].)

Természetesen transzhumanistának lenni nem jelent feltétlenül technológiai optimizmust, hiszen mindannyian tisztában vagyunk pl. az atombomba veszélyességével. Ennek ellenére azt tartjuk, hogy nem szabad egyes technológiák veszélyes volta miatt az egész tudományos fejlődést mint olyat visszafogni, korlátok közé kényszeríteni, hiszen a tudomány célja eleve a korlátok megismerése és ledöntése, a felfedezés, a létminőség javítása. a hadászati alkalmazás az egyetlen dolog, amely ellen szigorúan fel kell lépni, bár a kontroll ez esetben csak ideiglenes megoldás, a végleges majd a háborúkat előidéző okok megszüntetése lesz, például az űrbe való kilépéssel megszüntethető a túlnépesedés, az érzelmi-intellektuális fejlesztéssel a faji és egyéb előítéletek, az éhezés felszámolásával pedig a táplálékért folytatott küzdelmek is értelemszerűen eltűnnek.

Előadó: rodiel

Szólj hozzá!

Név *

E-mail (rejtett) *

Website

Értesíts e-mailben a postra érkező összes megjegyzésről!